Egy történetet szeretnék megosztani Önökkel, ami bárkivel megtörténhet!

Képzeljünk el egy átlagos családot a férj legyen Péter, a feleséget hívjuk Dórának, olyan korai negyvenesek.

Péter egy multinál dolgozik felső vezetőként, havi nettó 600.000 Ft-os jövedelemmel, azt hiszem, hogy ezt könnyen el tudjuk képzelni.

Felesége Dóra, szintén egy multinál dolgozik, középvezető nettó 200.000 Ft-ért.

Ketten együtt 800.000 Ft-ot keresnek, amit sokan már el sem tudnak képzelni.

A család semmilyen tartalékkal nem rendelkezett, maradék pénzüket bankszámlájukon tartották, de ettől eltekintve lényegében hónapról-hónapra elköltötték, amit kerestek. Öltözködésük, életmódjuk alapján bárki láthatta rajtuk: ők gazdag emberek, ahogy mondani szokták nagy lábon éltek.

Egy kb. 300nm-es több szintes, medencés családi házban élnek, a házat 15 éve építették, szerencsére a hitelt már visszafizették. Csak érdekességképpen, hogy a kertész, a kert, a medencetisztító és medence éves fenntartási költsége több mint 600.000 Ft.

Tavaly mindkét cégnél óriási leépítés volt, amit már jó előre sejteni lehetett, a tevékenységek nagy részét keletebbre szervezték, de senki nem foglalkozott vele komolyan, nem hitték el, hogy őket a cég nélkülözni fogja.

Szinte egyszerre bocsátották el őket. Mindketten kaptak végkielégítést, különösebben nem estek kétségbe.

A következőkben a pár kipihente magát, elutaztak nyaralni, hiszen évekig keményen dolgoztak majd pár hónap után nekiálltak munkát keresni. Mondanom sem kell, egyikük sem talált.

A kapcsolatukat ez erősen megviselte, rendszeresen vitáztak, egymást hibáztatták.

Ahogy a pénz egyre fogyott a családban egyre inkább depressziós légkör uralkodott.

Megjöttek az első felszólító levelek, a telefontársaságtól, a gázművektől, az elektromos művektől…
eladták Péter felső kategóriás autóját. Mivel sürgősen túl kellett adni rajta, bőven a piaci ár alatt tudták csak értékesíteni.

Kicsit megnyugodtak a kedélyek, az autó árából jó pár hónapig biztosították a jövőjüket.

Ha az a pénz is elfogy, még fel tudnak venni a házra jelzálogkölcsönt, persze átmeneti időre.

De ha azután sem változik semmi?

Akkor erősen behunyják a szemüket, mint eddig és várnak, majd csak lesz valahogy.

A helyzet egyre rosszabbra fordul, mély depresszióba esnek szóba kerül a válás is.

Aztán a bank elárverezi a házukat, mivel a jelzálogot nem fizették a büntetőkamatok miatt a végrehajtás után csak néhány milliót kapnak, ami már semmire sem elég…….

Máshogy is történhetett volna!

Először is, mit tehettek volna? Már huszonévesen elindítanak egy megtakarítási programot. Mindketten félre tennének évi 600.000 Ft-ot, ekkora összeget ilyen keresetek mellett észre sem vettek volna.

17 év alatt - 32millió

12 év alatt - 15 millió

7 év alatt - 8 millió

Mivel mindketten félre tettek ezeket az összegeket duplán kell számolni. Így a legoptimálisabb esetben 64 millió Ft-juk lenne. Ebből a tőkéből már szépen megélhettek volna kicsit szerényebb körülmények között, sőt akár a negyvenes éveikben nyugdíjba is vonulhattak volna.

Mit tehetnének még?

Eladhatják a házat, lemondanak néhány extráról és megelégszenek egy kisebb medencével.

A maradék pénzt pedig hozzátehetik a megtakarításukhoz.

 

Ezzel már soha többet nem is kellene dolgozniuk és pusztán a tőkejövedelmükből élhetnének.

 

Remélem, most sokan elgondolkoznak, azt mondom, minél hamarabb el kell kezdeni félre tenni a nyugdíjas éveinkre, akár már a húszas éveinktől.

 

Dönteni kell!  Egy ilyen döntésen múlik az, hogy hol és hogyan tölti az ember a nyugdíjas éveit: koktélozva a tengerparton, vagy egy lakótelepen egy lerobbant lakásban.

Most már nem mondhatja, hogy nem szóltunk előre!

Ha érdekli egy ilyen megoldás keressen meg minket, az aktualitások menüben megtalálja rendezvényeinket, remélem mihamarabb személyesen is találkozunk.